Három év után elérkezett az idő (pénz), amikor megcsináltathatjuk a hátsó teraszt.
Igaz, hogy az első fontosabb lenne, hiszen napi szinten hat összetolt téglán bukdácsolunk a ki- és bejutás alkalmával, de mivel a telek nagyon keskeny, kénytelenek vagyunk hátul kezdeni. Ugyanis, ha az elsőt megcsináltatjuk, onnantól nincs hátrajárás autóval/talicskával/Ifával - gyalogosan meg elég kitolás lenne mindenkivel a zsaluköveket/sódert egyebeket hátravitetni a támfalhoz. Jah, merthogy kell a támfal, mert mélyedésben vagyunk.
Csakhogy jöttek özönvizek, amelyek eláztattak bennünket, úgy, hogy az alsó szintre 2 centi híján nem folyt be a víz - akkor imádkoztunk mind a ketten. Úgyhogy gyűjtögettünk támfalra.
Nem részletezem, hogy kőművest/burkolót/szakmunkás embert találni milyen nehéz manapság. A felhívottak 90%-a azzal kezdte, hogy terepszemlére is kb. fél év múlva tudna jönni. Ez már nem szabadott volna, hogy megdöbbentsen.
Végül találtunk egy csapatot, akik vállalták. A nagyfőnök - nevezzük így - egy fiatalember, aki építőiparban vállalkozik, sőt, dolgozott is már nálunk anno az építkezésnél, és meg voltunk vele elégedve. Szóval, a nagyfőnök elvállalta a hátsó terasz támfalazását. De már a felmérésnél levágtuk, hogy ő nem lesz itt. Jön viszont felmenő egyenesági rokona. Nembaj, ettől annyira nem tartottam, végülis nem esik messze alma a fájától, a fa meg még jobban is terem, mint egy szem alma.
Nos, megérkeztek. Hárman. Egy fiatal, húszévesforma srác - aki nem olyan sokkal ezelőtt még szerintem az informatika rabságában élt, aztán valaki felkarolta, és most ás... Minden tiszteletem az övé, mert kemény fizikai munkára cserélte a monitor előtt való lövöldözést - és lesz is ember belőle! A másik, egy nagyjából 60 év körüli szaki, ő a kisfőnök, érti a dolgát, ez látszik. A harmadik pedig egy korameghatározhatatlan idősebbnek tűnő 40 kilós ember.
Amikor ideértek, megkérdeztem tőlük, elfogadnak-e reggeli kávét, kapuccsinót, teát. A kisfőnök kért, a többi nem. Aztán egyszer kimentem hozzájuk, és a Harmadik (a korameghatározhatatlan) kért vizet a flakonjába - ami napközben kiürült. Felajánlottam neki, hogy nagyon szívesen hozok neki ásványvizet, bontatlan, hűtött. Amire nem érkezett egyértelmű válasz. Inkább elkezdett toporogni, mint akinek baja van. Kérdeztem, hogy mi a gond? Miben tudok segíteni? Talán éhes? Tudok hozni szendvicset. Vagy szomjas? Bármiben segítek.
Erre mondta, hogy hát egy sör jól esne neki... Én meg kikerekedett szemmel néztem, hogy ez most hogyan? Ez most komoly? Adhatok én most sört? Hirtelen azt válaszoltam, hogy nincs itthon szeszesital, de majd holnapra szerzek. Erre a Kisfőnök lehurrogta a Harmadikat, aki megkérdezte, hogy mennyire van innen a legközelebbi vendéglátóipari egység. Hát, sokra... De a Kisfőnök megnyugtatta, hogy hamarosan befejezik a napi munkálatokat, és akkor hazafelé menet megállnak az első kocsmánál.
Aztán láttam, hogy a Harmadik keze remeg. És hát, igen, alkoholista a lelkem. Persze, én nem ítélem el, mert láttam, hogy szakadásig dolgozik, és jófej is. Különös ismertetőjele: fogazata hiányos, a láncdohányzástól meg az ujjai sárgák... De ez az ő teste, az ő élete, az ő döntése.
Hazafelé menet, amikor kikísértem őket, akkor a Harmadik "mesélte", hogy van egy kolléga, akivel nem szeretnek dolgozni, mert ő négy sört is megiszik, bezzeg ő csak egyet! És mindig szoktak kapni reggelente egy sört ahol dolgoznak...
Szóval, ez egy ilyen felhívás keringőre, meg célzás ezerrel..
Csakhogy este dilemmába estünk az urammal, hogy akkor most ezzel a dologgal mi a francot kezdjünk? Jó, mi vagyunk a hülyék, hogy ilyenen agyalunk, meg tipródunk, de... szeretnénk jól dönteni. Márpedig dönteni kell, mert valami téma generálódott.
Nos, a lehetőségek:
1. Nem adunk sört. Egyáltalán, senkinek, egyet sem.
- lehetséges kimenet: szarnak a munkára, szar munkát csinálnak, szarnak ránk, szarul csinálják meg, kibasznak velünk ahol tudnak.
2. Adunk reggel 1-1 sört.
- lehetséges kimenet: innentől elvárják, sőt, valószínűsíthetően a nap folyamán további söröket fognak kérni. Esetleg másállapotot érnek el, és a munka már szar lesz.
3. Megkérdezzük a Nagyfőnököt - aki nem tartózkodik a munkaterületen - hogy adhatunk-e a Harmadiknak sört?
- lehetséges kimenet: a., azt mondja, hogy: NEM - lásd 1. pont, sőt, még ez ki is derül, hogy mószeroltunk, hatványozódik a szarság. b., azt mondja, hogy: IGEN - kiderül, hogy mószeroltunk, ugyanúgy szar a munka, de már sörrel.
Tegnap úgy váltunk el, hogy fél 7 - 7 körül kezdenek. Kikészítettem három sört. (Feltételezhetően a fiatal srácét a Harmadik fogja meginni, mert a gyerek inkább tűnik kólásnak, mint sörösnek). Fél 9. Még nem értek ide. Ezek után nem tudom mi legyen a sörökkel...
Update: 9-re jöttek. Elnézést kértek. A söröket odaadtam, majd a Kisfőnök félrehívott, hogy ebből ne legyen rendszer, mert a Harmadik néha túlzásba esik.
Probléma megoldva...Pipa.
